Tánc szerintem

Tánctanítási filozófiám,

azaz amit a Táncról és Tánctanításról gondolok

A tanításom a Lábán technikán gyökerező mozgásstílusokból ered. Van egy jól átlátható metódusom amit szívesen elmagyarázok az első óránkon. Hiszek abban hogy bárkit meg tudok tanítani arra hogyan tudja könnyedén és gyorsan elsajátítani a neki tetsző táncstílust.

Édesapám táncóráin nőttem fel – a termek amik végül a játszóteremmé váltak, ahol annak idején Budai Laci-Doór Zsuzsi, Igar Tibi, Sándor Zoltán-Jobbágy Judit, Nagy Attila-Herédi Otilia, Inotai Csaba-Fischer Mariann, Rodek Zsolti, Balásy Ádám és Jóri Rita, Faluhelyi Tamás-Gáti Eszter, Kollár István Steve, a Kramarik család és sok más kiváló táncos és jelenlegi tánctanár tanult táncolni. Kiskoromtól fogva megtanultam, hogy a kemény munka és a komoly elköteleződés a legfontosabb szempontok egy nagyszerű táncos életében.
Elvégeztem a kezdő, középhaladó és haladó kurzusokat show tánc, divattánc, salsa, társastánc, argentin tangó, boogie woogie, hip hop stílusokban és még sok másban (köszönöm Jancsi és Józsi, Papp Tímea, Limp Sándor és sok más tanárom türelmét!).

Részt vettem versenyeken és előadásokon. Elkezdtem szenvedélyesen vonzódni a színpadhoz. Végül rájöttem, hogy a legnagyobb szenvedélyem a tanítás.

Különösen az utcai táncstílusok és a modern társastánc stílusok állnak közel a szívemhez, beleszerettem a komplex ritmusokba és a testeken átmozgó erős alapba, valamint a szabadságba, amit ezek a stílusok adnak a táncosoknak és koreográfusoknak.

Több különböző munkát kipróbáltam, mielőtt 18 éves lettem, de a tanítás és mások segítése a legmegtisztelőbb dolog az életemben. Azt hiszem, sosem voltam táncos; már az első pillanattól kezdve tánctanár voltam, mindig arra gondolva, mi a legjobb a diákjaim számára, még ha ez nem is mindig a legjobb nekem vagy a karrieremnek.

Kifejlesztettem a saját tantervemet kezdő, középhaladó, haladó és színpadra kész táncosok számára a Mini (5-6 éves), Junior (7-12 éves), Varsity (13-17 éves) és Felnőtt (18 éves és idősebb) korosztályokban.

A tanár egy feltaláló, közvetítő, vezető, megfigyelő, résztvevő, segítő, tudásmegosztó. A legjobb tanáraim azok voltak, akik sosem adták fel. Akik mindig további kihívások elé állítottak, akik készen álltak a kritikus beszélgetésekre, akik látni akarták, hogy sikerül, akik nem ijesztettek meg a hatalmukkal.

Tanárnak lenni az egyik legsebezhetőbb pozíció, de a legnagyobb magabiztosságot igényli. Annyi minden forog kockán; ott van a nyomás, hogy jól teljesítsek és mindig jól viselkedjek, tudást adjak át a diákoknak és kollégáknak, és segítsek nekik megvalósítani a céljaikat. Azt szeretném, ha a diákok felismernék az amerikai és európai tánckultúra esztétikai történeteit és fontosságát, hogy amikor párbeszédbe lépnek társaikkal, tudják, mi a tétje annak, amit az osztályteremben csinálunk. Hogy tudják, hogy az az alaposság, amit az osztályban megkövetelek, egy hosszú sorozat része, ahol a tánc a gyógyulásért, a túlélésért és az önmagunk felfedezéséért született egy lehetőségektől mentes világban. Célom, hogy létrehozzak egy dominóhatást a nagyszerű vezetés révén, bátorítva a felfedezést, a határtalan lehetőségeket és az egyéniség fontosságát.

Hiszem, hogy mindenkinek van képessége arra, hogy túllépjen a teste által érzékelt korlátokon. A tanári szerepem része, hogy segítsek nekik ezt felismerni. És hogy rájöjjenek, hogy a jelenlétük, a testükből áradó energia szerepet játszik a tudás, a kultúra és a közösségépítés terén.